YuYu Hakusho – “halott embereket látok” csapó 1.

YuYu Hakusho

YuYu Hakusho

A lélekfalók után nyúljunk vissza egy klasszikusnak számító shounenhez, a hazánkban szintén sikeresen futott YuYu Hakushohoz. Elkalandozunk tehát a kilencvenes évek elejére, ahol a műfajt világszerte még bőven egy sorozat uralta. Kitaláljátok? Nah igen, a Dragon ball. Persze shounen volt ezen sorozatok előtt is, és azért be kell látni, a mostani Jump-szökevények és társaik eléggé langyipartik a régi hamisítatlan tesztoszteronszagú sztorikhoz képest. Tisztelet azért a kivételnek, ha van ilyen. xD A Dragon ball még a nyolcvanas évekből származik, tehát közelebb áll a jó régi izmos tírpákpoénokkal tarkított műfaji hagyományokhoz. A YYH viszont erősen a határvonalon van, és a mai sorozatokhoz áll inkább közelebb, elég csak figyelembe venni a népes nőnemű rajongótárbort és a kétségbeejtő mennyiségű yaoi és bl doujinshit, amit a sorozat körüli fandom produkált az évek alatt.  No de szerintem inkább hagyjuk (nem kenyerem a yaoi meg a bl, maradjunk ennyiben), és nézük meg közelebbről a tényleges sorozatot! ^^”

Oldalak: 1 2

Soul Eater – Soul és Maka kalandjai a Kaszással

Soul Eater

Itt kezdődik kis blogunkon a shounen-invázió elsősorban az én tolmácsolásomban egy összefoglaló cikkel bezárva. Előveszem és kicsit elemezni próbálom majd az elkövetkező hetekben a közelmúlt lezárt shounenfight sorozatait. A műfaj kedvelői tehát készüljenek, hosszú menet lesz! xD
Nem is kezdhetném eme cikkciklust mással, mint a hazánkban aktuálisan zajos sikerekkel futó Soul Eaterrel. A nagyközönség ujjong és igen, erre még talán a mainstreamkerülők se fanyarognak annyira. Hogy mitől van ez? Két szó: coolness overload, legalábbis ami az anime kezdeteit és a mangát illeti. Elég nehéz ebben a műfajban már kiemelkedőt alkotni, de mégis mangakák ezrei próbálkoznak ezzel újra meg újra. Ookubo Atsushinak sikerült a már elcsépelt elemekből egy egyedi egyveleget összehoznia és mindezt kissé undergroud művészi stílusban megvalósítania. Mi lenne ha J.K. Rowling úgy döntött volna hogy a ködös Anglia helyett inkább Amerikába helyezi a Harry Potter történetét? Talán valami ilyesmi, amit ebben a történetben kapunk kézhez. Dumbledor helyett Shinigami-sama, varázslók helyett kaszás-tanoncok és potenciális “kaszák”, Roxfort helyett Death City a nevadai sivatagban, Voldi helyett Ashura és halálfalók helyett arachnofóbia illetve Medusáék. Így lesz az angliai varázslatból szórakoztató pózörködés, random vallási és popkulturális utalások, némi hip-hop életérzés és tomboló művészien ábrázolt őrület. Őrület? Ez itt a Soul Eater!!!

Oldalak: 1 2

Ristorante Paradiso

Mi jut eszünkbe első körben, ha hárem animékről van szó? Adva vagyon egy fiatal, lúzer srác, akit a fene tudja miért, de körberajong egy csomó dögös csajszi, de persze a fiú konkrétan egy lányra van ráizgulva, de ettől függetlenül a többiek közeledését sem hárítja túl vehemensen. Igazi otaku álom, ami nagyon is imponál az önbizalomhiányban szenvedő fiatal pasiknak. Nem is csoda, hiszen a valóságban ritkán fordul elő ilyen szituáció, ha egyáltalán… Akad ennek a tipikus műfajnak egy alága, ami reverse harem néven ismeretes. Az alaphelyzet szinte ugyanaz, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ebben az esetben egy teljesen átlagos lányt rajzanak körbe különféle ínycsiklandozó jópasik. A hárem animék azért működnek ennyire jól, mert minden zsánert felvonultatnak, mindenki megtalálhatja az ízlésének leginkább imponáló nő, vagy férfitípust, és nyakig elmerülhet a fantáziavilágban, beleképzelheti magát a főhős irigylésre méltó (?) helyzetébe. Az viszont tény, hogy a klasszikus hárem animék elsősorban a fiatalabb korosztályt célozzák meg. Igaz, hogy érettebb versenyzők is gyakran kattannak az ilyesmire, de mi a helyzet azokkal, akiket életkorukból adódóan nem vonzanak a fiatalabb, általában tizenéves karakterek? Főleg, ha papa-fétisben szenvedő női közönségről van szó? Nekik kínál kellemes alternatívát a Ristorante Paradiso! Ugyan ezen mű stílusbesorolásánál nem fogunk nyíltan találkozni a „hárem anime” címkével, végső soron mégis erről van szó, igaz sokkal burkoltabban, finomabb köntösbe bújtatva.

Cowboy Bebop, avagy a csillagközi fejvadászok

Az első élmények általában meghatározóak egy ember életében. Legyen szó akármiről, az első alkalom mindig különleges marad. Nincs ez másképp az animékkel sem. Számomra anno a Cowboy Bebop volt az a sorozat, amit tudatosan néztem végig. Persze nem ez volt a szó szoros értelmében vett legelső találkozásom a műfajjal, hiszen annak idején én is elcsíptem pár részt a magyar csatornákon is sugárzott Dragon Ball-ból és Sailor Moon-ból, de igazán egyik sem gyakorolt rám mély benyomást, és nem is követtem őket nyomon. Még megemlíthetném az RTL 2 délutáni rajzfilm blokkjában vetített animéket, amikbe régen szintén bele-belekukkantottam, de egyik sorozatot sem néztem rendszeresen. Igazából Shinichirou Watanabe mesterművének köszönhetem, hogy aztán mélyebben is beleástam magam a műfajba. Azt fontosnak tartom megemlíteni, hogy az első találkozásra nem a magyar verzióval került sor, sőt, azóta sem láttam végig szinkronosan. Hogy vesztettem-e bármit is ezzel, azt nem tudom, de őszintén bevallom, nem érzem a késztetést, hogy ennek alaposabban utánajárjak…

Vajon mivel tudott így megragadni ez az 1998-as sorozat? A remek sztorin, zseniális zenén, karizmatikus karaktereken kívül a hangulata az, ami szerintem messze kiemeli a többi anime közül. Elsősorban a felnőtt közönség számára igazán élvezhető, és hatalmas erénye, hogy azoknak is képes kellemes élményt nyújtani, akik egyébként kifejezetten idegenkednek az anime műfajától. Köszönhető ez annak, hogy leszámol a legtöbb japán rajzfilmben fellelhető klisével, jellegét tekintve sokkal inkább nyugati ízű alkotás, így egyszerűbben befogadható az egyszeri átlagember számára is.

Oldalak: 1 2

Texhnolyze

Ami azt illeti, eddig is a szó minden értelmében rendhagyó animékre reflektáltam, de soron következő bejegyzésemben egy igazi kemény diót próbálok kivesézni. A Texhnolyze nem egy könnyen emészthető vasárnapi matiné, épp ezért nem is ajánlom mindenkinek. Ez a 22 részes sorozat meg fogja terhelni a gyanútlan, egyszeri animekedvelő gyomrát, így ha könnyed kikapcsolódásra vágytok, inkább kerüljétek el jó messzire. Természetesen azért nem szükséges átlagon felüli értelmi képességekkel rendelkezni a mű befogadásához, de ettől függetlenül inkább az érettebb közönségnek ajánlom, vitathatatlan, hogy bizonyos életkor alatt ezt az animét nem lehet igazán értékelni. A Texhnolyze a Madhouse stúdió gondozásában, Hirotsugu Hamazaki rendezésében került sugárzásra a Fuji Television hálózatában, 2003 április 16-tól szeptember 24-ig. A TV-ben 20 rész került műsorra, később a DVD megjelenésen helyett kapott még két „titkos” epizód is, kompletté téve a szériát. A forgatókönyvet Chiaki Konaka jegyzi, a karakterdizájn pedig Yoshitoshi Abe munkája, akinek neve a Serial Experiments Lain, illetve a Haibane Renmei című animékkel kapcsolatban merül még fel többek között. Azért emeltem ki ezt a két sorozatot, mert ezek közismertebbek animés berkeken belül, így rögtön helyére billen, honnan is ismerősek a szereplők vonásai. A Texhnolyze műfaját tekintve a cyberpunk ékes példája. Megragadom az alkalmat, hogy egy röpke kitekintést adjak a stílusról, és megismertessem főbb jellemzőit a laikus olvasókkal.

Oldalak: 1 2

Detroit Metal City – Go to D.M.C.!!!

DMC

Ti mind, Ti feketében járó, bakancsos, bőrkabátos, anyaszomorító rockerista állatok, halljátok hangomat! Elhoztam nektek az animet, melynek főhőse egy pokolbéli terrorista. Azt mondják, végzett az egész családjával, miután minden elképzelhető és nem elképzelhető módon megbecstelenítette őket élve is, meg halva. Újszülöttek húsát eszi, denevéreket nassol, és megadja minden kapitalista nősténydisznónak, amit érdemel. Ha hívei összegyülnek egy késői órán és az átkozott hold sugarai alatt extázisban tombolva hívják, ő eljön megnyitva a pokolnak kapuját, és ellentmondás nélkül a húrok közé csap bemutatva egyedülálló fogásait. Aki ujjat mer vele húzni, készüljön a kegyetlen megtorlásra, ő és pokolbéli csatlósai semmire nincsenek tekintettel, számukra mindenki egy elpusztítanivaló visnyogó húskupac. Mond el végső imáidat, ha meghallod a pokol zenéjét, mit játszanak, mert a lelked az övéké lesz, nincs menekvés. A Földön mindenki Johannes Krauser II ribanca,, csak van, aki még nem tud róla.
Hogy minderről mi a véleménye Negishi Shouichinek? Hát ő nem fél, pedig  gyakran szokott sokmindentől. Egy igazi vidám, naív, mimózalelkű vidéki fiú, aki a fővárosban bérel egy kis lakást, és popzenészi karrierről álmodozik. Írogatja mézesmázos szerelmes dalait, és olykor előadja őket az utcán. Szerelmes egy régi iskolatársába, a szintén mimózalelkű újságírónőbe, Aikawa Yukiba, de túl szégyellős rámozdulni, emiatt a szendeszüzek életét éli. Szereti a családját, a gyerekeket és az állatokat. Környezetében viszont kevesen tudják, hogy ő a pokol fölreszakadt profétája, világok sanyargató ura és pusztítója, a Detroit Metal City énekese, a fent említett  Johannes Krauser II.

Oldalak: 1 2

Lovely complex – Romantikus stand-up comedy Osakaból

Lovely Complex

A világon senki, de komolyan senki nincs aki teljesen elégedett lenne a külsejével. Lehet csak titokban, magának jegyzi meg miket változtatna, de legtöbben, főleg a nőnemű egyedek szívesen akadnak ki nagy tömegekenek saját valós vagy vélt szépséghibáikon. A mai plasztika már csodákra képes, ha mélyen a zsebünkbe nyúlunk ezeket a hibákat viszonylag egyszerűen lehet kezeltetni, miénk lehet a vágyott arc és alak, no meg az elveszett fiatalság is visszatér némi felépülési idő után. Viszont vannak olyan külsőségekkel kapcsolatos problémák amikkel nem igazán – vagy legalábbis csak bonyolultan és nehezen – lehet mit kezdeni, ez pedig a magasság illetve alacsonyság. Mit tegyen egy minden más tekintetben átlagos gimnazista fiú ha az áltagnál jóval alacsonyabb? Megpróbál a körülményekhez képest teljes életet élni, kosarazik és kajtat a lányok után, de lehet az előbbiben nem is annyira, az utóbbiban viszont meg kell ütköznie saját “fogyatékosságával”, mert a csajok egy magas férfi mellett érzik magukat igazán nőnek általában. Noh azért lányoknál bőven akad nála alacsonyabb is, de ha a csajok azért buknak rád, mert cuki vagy az igencsak arculcsapja a férfiúi büszkeséget. Marad a remény! És mit tehet egy minden tekintetben átlagos gimnazista lány, aki az átlagnál sokkal magasabb? Meg kell bírkóznia azzal, hogy az ilyen lányok nyúlka testrészeik miatt bizony ritkán gömbölyödnek a megfelelő helyeken, így biza a szexepil nem az erősségük. No de, ettől még bőven lehetnek belevaló vonzó csajszik, dehát kinek, ha rájuk se hederít a náluknál alacsonyabb férfinép? Várni kell és elütni az időt dating game-ekkel amíg nem jön a lottóötös. Ez a két szélsőség eltérőbb nem is lehetne, de működhetnek mégis ha összeeresztjük őket? De még hogy!!! Üljön be az érzelmi hullámvasútba és élvezze az utazást!

Oldalak: 1 2

Kuuchuu buranko, dr. Irabu rendel

Kuuchuu Buranko

A mai világ szörnyû, minden nap stressz, meg kell felelni a családnak, a barátoknak, a munkahelyen, közben pedig körbevesz az érdektelen emberek tömege. Az állandó taposómalom szépen lassan felõröl minket, az ép elménket támadja, és csak remélhetjük, hogy idõben észrevesszük a bajt. A pszichiáterek segíthetnek amennyire lehet, de sok problémára már õk sem lelnek megoldást vagy csak rövid idõre áll be a javulás. Sok hõs van a világon, de egy sincs, aki az efajta veszélyektõl védene minket. Vagy mégis? Dr. Irabu sokmindennel rendelkezik ami miatt szuperhõsnek tekinthetõ:
- segít a bajbajutottakon
- mindig ott van, ha kell (de komolyan, mindig o_o)
- van álarca (vagyis az egyik alakjának)
- valamennyire még köpennyel is rendelkezik, csak orvosival
- és ott van hû társa, a sok tekintetben izzasztó szurikat osztogató Mayumi.
De most akkor mi is õ? Egy koravén cinikus gyermek? Egy excentrikus tini? Talán egy ösztöneinek élõ, gyerekes felnõtt? Nem tudhatjuk pontosan, de ha segítségre szorulunk, õ az egyetlen reményünk a teljes gyógyulásra.

Oldalak: 1 2

Mind Game

Mind Game

Itten bizony mostan súlyos elfogultság  minősített esete fog fennállni! De mit tegyen az ember lánya, ha az all time favourite animéjéről kell értekeznie, mely ráadásul a kedvenc rendezőjének a munkája, a kedvenc stúdiójának égisze alatt megjelentetve? Miután tisztességesen nyálba fullasztja a klaviatúrát, megpróbálja felszívni magát, letörli a megszáradt vért az orráról, és belecsap a lecsóba.

Szögezzük le a nyilvánvalót: Masaaki Yuasa egy vérbeli ZSENI! Mint már azt korábban említettem, nagyon nem szokásom ezzel a jelzővel vaktában dobálózni, de ő maximálisan kiérdemelte. Első rendezői próbálkozásával olyan magasra rakta a mércét, amit eddig számomra senkinek sem sikerült túlszárnyalnia. Szerencsére Yuasa azóta bebizonyította, hogy nem csak ez az egy dobás lapult a tarsolyában, hanem a Mind Game után is képes arra, hogy seperc alatt kihozza belőlem a visnyogós fengörl-állatot. Az úriemberre mindenképp érdemes odafigyelni, hiszen olyan művek kapcsolódnak a nevéhez, mint a húsevő szörnyes love story Kemonozume, illetve az identitás kérdését boncolgató, gyermeki bájjal elmesélt, de annál komolyabb Kaiba, meg persze a már korábban kielemzett Happy Machine az első Genius Party antológiából. És ezek csupán azok az animék, melyeknél a rendezői széket mondhatta magáénak, ezenkívül még csomó más, figyelemreméltó sorozatban és kisfilmben csillogtatta meg tehetségét, mint forgatókönyvíró, animációs rendező és karakterdesigner. Yuasa sokoldalúsága és merész kreativitása igazán csodálnivaló, hatalmas respect neki az egyedülálló szemléletért, mellyel munkáit megközelíti, és amiatt, hogy a legegyszerűbb történetből is képes olyat kihozni, hogy a végén a földről kaparásszam össze az állam, és vissza kelljen tuszkolnom az üregükbe a kipöccent szemeimet. Igen, amint látszik, nem igazán tudok a fickóról objektíven nyilatkozni, nekem amolyan personal hero ő az anime műfaján belül. De nem szándékozom tovább ragozni Yuasa félistenségi mivoltát, akit érdekel, könnyedén utánanézhet a mester munkásságának a neten fellelhető számos animés infóportálon. Ideje, hogy belevessük magunkat rendezői debütfilmjébe!

Oldalak: 1 2

Baccano! – Kezeletlen menetjegyeket, különben…

Baccano!

Képzeljük csak el mi történne ha mondjuk a Cowboy Bebop alkotói szerették volna keresztezni a Hegylakó című filmsorozatot a Keresztapa trilógiával! Valószínűleg ez az anime született volna ebből, az igen random egyvelegből, egy furcsa koktél látszólag összeférhetetlen hozzávalókkal, de mixeljük csak össze és fogyasszuk egészséggel, nemcsak finom, de egyenesen ütősen jó!

Az anime 2007 nyarán indult az Aniplex, a Brains Base és a FUNimation Entertainment kollaborációjából, tehát a készítőknél is több hozzávaló harmoniájáról beszélhetünk. A koktél annyira jól muködött, hogy az együtt működő felek – részben – ismét összeálltak a napjainkban futó Durarara!! című sorozat elkészítéséhez, de erre a sorozatra még utalok később és remélhetőleg amint lefutott kegyetlenül ki is elemzem külön. x)

A történet alapjául az azonos című regény szolgált, ami ugyan megélt egy mangaadaptációt is, de az anime a “könnyű regényt” részesítette egyértelműen előnyben. Ez talán legjobban a karakterterveken látható, az anime egyértelműen a light novel illusztrációit részesítette előnyben, a manga stílusa ugyanis élesen eltér mindkettőtől. A regényre az eredeti forrás hiányában sajnos nem tudok kitértni, a manga is még megjelenőben van, jelenleg 3 fejezet elérhető és eddig látszólag a teljesen más rajzstíluson és eseménysorrenden kívül nem sok újat hoz a történetbe, talán csak az egyszerűbb megértést segíti elő (cselekménye nem tünt olyan furmányosnak és csavartnak, mint ami az anime szolgáltatott).

Oldalak: 1 2

Genius Party Beyond

Genius Party Beyond

Előző bejegyzésem nyomvonalán maradva most a Genius Party utódja, a Genius Party Beyond kerül a porondra. A 2008. február 15-én megjelent antológia érdekessége, hogy a rajta szereplő öt kisfilm közül a legtöbb már az eredeti Genius Party megszületésének idejében készen volt, mégsem kaptak helyet akkor a válogatáson. Emiatt némi kétellyel állhatunk neki a kisfilmek szemügyre vételének, ott motoszkálhat bennünk, hogy ha az első projektből kiszorultak, akkor valószínűleg számíthatunk a színvonal meredek zuhanására. Szerencsére azonban erről szó sincs, a Genius Party Beyond elődje legszebb hagyományait követve ismét izgalmas körutazásra invitálja a nézőt a WTF világába. Sőt, véleményem szerint akadnak itt olyan művek, melyekkel simán helyettesíteni lehetett volna az első antológia gyengébb darabjait (emlékszünk még a Limit Cycle-re?). Ugyan most is lesz részünk hullámvölgyekben, de olyan felháborító böszmeséggel, mint a zárójelben említett cucc, nem fogunk találkozni. Nos, akkor vesézzük ki részenként is a dolgot!

Oldalak: 1 2

Hakaba Kitaro (az anime és a manga) – Egy kis Kitaro-történelem

Hakaba Kitaro

Első cikkemben nem adtam alább, és rögtön Japán egyik legendás nemzeti hõsét kapnám most itt lencsevégre. A Kitaro név valószínűleg nem sok mindent mond a Japánon kívüli közönségnek, pedig hazájában kicsi, nagy, fiatal és öreg egyszerre rajong az eredeti szellemfiúért. A karakterünk származásának felkutatásához fel kell, hogy lapozzuk a történelem könyveket:

Mizuki Shigeru

Kitaro, első teljes nevén Hakaba Kitaro, Mizuki Shigeru mangaka tollából született az 1950-es évek végén. A karakter ősformája viszont még ennél is régebbről származik, a hagyományos Japán papírjáték-előadásokon jelent meg a ’20-as években. Ezeket alapul véve több mangaka is alkotott Kitaro-történeteket, de csak Mizuki Shigeru vitte sikerre, és készített egy egész sorozatot az emberek és a youkaiok (szellemek) közti kényes egyensúly védelmezőjével.

Így publikálta Hakaba Kitaro címen az első fejezeteket a yuurei-fiú harcairól és fura kalandjairól. Több más mangája is nagy népszerűségre tett szert, azokban is az okkult témák és youkaiok köszönnek vissza – kivéve a világháborúkat érintő műveit. A mangához való kutatásaiból egy sor youkai enciklopédiát állított össze több évtizedes pályafutása során, a neve így szinte egybeforrt Japán fura mumusaival – nem csoda hát, hogy a Youkai daisensou című filmben is felkérték közreműködni, és fel is tűnt magában a filmben egy cameo erejéig. Alkotásai a manga-óriások közé emelték, de mivel témái igencsak japán-jellegűek, ezért sosem tettek szert nagyobb népszerűségre külföldön.

Történeteit átjárja korának szelleme, így a mai kor embere már nehezebben élheti át a ’60-as évek Japánjának életérzését, de fő jellemvonása a mindent átható, sajátosan keleti, velős fekete humor (burleszk) univerzálisan értelmezhető az olvasóközönség számára bárhol és bármikor (a tér és időhöz nem kötve!).

Oldalak: 1 2

Genius Party

Genius Party érdekes, friss színfolt az anime műfajában. Hét animációs rövidfilm antológiája, mely 2007. július hetedikén jelent meg a mainstream vonalat erősen hanyagoló, újdonságra és a bizarra mindig nyitott Studio 4°C égisze alatt. Jómagam elkötelezett rajongója vagyok az említett stúdiónak, köszönhetően a szárnyaik alatt napvilágot látó egyedi alkotásoknak, melyek mindig szusszanást jelentenek a populárisabb stílusú animék dömpingjében. Hét tehetséges, merész rendező állt össze, hogy megörvendeztessék az egyszeri, klisékbe belefáradt rajongót valami igazán különlegessel. Azt messze nem állítanám, hogy a végeredmény zseniális lett, de mindenképp érdemes rá vetni egy pillantást, melegen ajánlom azoknak, akik nem rettennek meg a kevésbé közérthető szimbólumoktól, egy kis agymunkától, valamint a tradicionálistól eltérő grafikától és animációtól. Aki engedi, hogy magába szippantsa a Genius Party világa, valószínűleg nem fog csalódni, de ha mégsem válna be minden számítása, akkor is része lesz egy furcsa élményben, amire még sokáig emlékezni fog. Mivel különálló epizódokról van szó, ezért a tisztesség úgy kívánja, hogy külön-külön is belemélyedjünk, hiszen bőven nem lehet egy kalap alá venni a részeket.

Oldalak: 1 2

Márciusban a porondon

Noh, lássuk csak, mi is vár rátok márciusban:

This slideshow requires JavaScript.

A heti 1 anime szerzőnként mellé néha-néha egy-egy önálló cikk is kerül, erről majd későbbeikben!

Oldalak: 1 2

Kikaiteki Cirkusz – Porondnyitány

Kikaiteki Cirkusz

Üdv Kedves Blogolvasó!

2010 márciusában megnyílt/megnyílik a főként animékkel foglalkozó blogunk! Ebben a rövid szösszenetben  céljainkról, szerzőinkről és minden, a blogot érintő ügyekről esne majd szó, ha egy kicsit ránk szánod az időd!

A blog elsősorban az anime témakörből szemezgetne és mind abból, ami köthető hozzá ( rendezők, stúdiók, műfajok, mangák, mangakát, hírek, stb). Szerzőink (An-chan, Jude, Sai, Ádis) nem számítanak kezdő animéseknek, több száz megnézett sorozat áll mögöttük, így reméljük, hogy elegendő háttérrel (és élettapasztalattal) rendelkeznek majd ahhoz, hogy egy egészen új meglátásban (és teljességében) tárják elétek a különféle témákat illetve sorozatokat!

Célunk elsősorban az, hogy megismertessük veletek minnél több kiváló/érdekes vagy újszerű animét, ami mellett nem lenne szabad elmennie senkinek, akit kicsit is érdekel Japán rajzfilm-kultúrájára! Ehhez persze szükség lesz a ti nyitottságotokra! Nem állítjuk, hogy minden általunk ajánlott sorozat elnyeri majd a tetszéseteket, de abban biztosak vagyok, hogy mindenki megtalálhatja majd az új  kedvenceket. A négy szerző is négy külön világ, mégis a meglátásuk hasonló, ezért gondoltuk azt, hogy szükség lehet egy olyan helyre, ahol nem csak az épp aktuálisan (indokolt vagy indokolatlanul) favorizált példányok kapnak helyet, hanem a teljesség igényével minnél több műfaj remekbe szabott darabjai is, de nem felejtünk ki egyet sem, ha igen, igény szerint jelezhető lesz, az ilyen mulasztásunk!

Oldalak: 1 2